Letaglózva

Ezek azok a dolgok, amiket sosem fogok megérteni. Hogy miért egy olyan ember hal meg, akire itt még nagyon nagy szükség van. Ezt ki intézi így? És főleg miért? Van oka? Vagy "csak" véletlen? Így kellett lennie? Hol van az megírva, hogy kinek adatik hosszú, boldog élet, és kinek rövid? És miért karácsony előtt? Miért vele történik? Egyszerűen nem hiszem el. Pedig én nem is vagyok benne. Kicsit se. Csak tudom.

Olvasnom kellett

Tegnap éjjel baromira egy elmaradást kellett volna pótolni, mert már nemhogy a körmöre égett, hanem le is égett a körmöm már miatta. Mégsem írtam. Olvasni támadt kedvem. Kosztolányit. Azt, hogy akarsz e játszani. Meg Szakács Esztert, de nem találtam, a Másik hely, másik időt, csak az Álombeszédet. Aztán eszembe jutott, hogy olvashatnék Porhót is, de már nem volt kedvem kimászni az ágyból.
Muszáj volt olvasni. Verseket. Olyan rég volt már, amikor ARJ-vel jártam suliba, meg Radnóti összessel.
Szóval kellettek a lelkemnek a versek...

Eredményes napok

Tegnap is remek nap volt, félig behoztam a lemaradásokat a megírandó anyagokkal, összeszedtem a színházjegyeimet a jövő hétre, lótottam-futottam, ma pedig megnöveltem fogyatkozóban lévő büdzsémet. Viszont lebeg egy Demoklész kard a fejem fölött, nem tudom mikor fogom elhárítani, különösen hogy holnap reggel a T-Mobil ügyfélszolgálatán kezdek, és ha valaki azt hallja a hírekben, hogy fiatal nő kinyírta a belvárosi ügyfélszolgálat alkalmazottját, akkor az én voltam, mert megint olyat tettek, amit egy ekkora szolgáltató nem tehet meg a platinaügyfelével. De senkivel sem. Kíváncsi vagyok, mivel akarnak majd kiengesztelni. Mert ez a minimum. Anyjuk kínyját.

Szabó Magda

Nem olvastam az összes regényét, sőt. Az ifjúsági könyvein kívül alig párat. Viszont ebből írtam a szakdolgozatomat. És nagyon szerettem.
A Születésnapot és az Álarcosbált mindenkivel elolvastatnám. Az Álarcosbált inkább.
Szerettem, ahogy sosem volt nagyképű. Mindig méltóságteljesen nyilatkozott, mindig tartotta magát, még az olyanok se borították ki, mint Lakat T.
Most érte gyújtottam meg a mécsest.

A mai nap mottója

I want my love, my joy, my laugh, my smile, my needs
Not in the star signs
Or the palm that she reads
I want my sun-drenched, wind-swept Ingrid Bergman kiss
Not in the next life
I'll have it in this
I'll have it in this

Állatkert

Ülök az irodában, békésen elmerülve gondolataimban, hallgatom a bell bottomed tear-t, csörög a telefon, kedves olvasó az. Kérdezi, hol találja meg a Coelho sorozatot a neten, mert az neki úgy tetszik, annyira szereti. Elmagyarázom neki, szépen kedvesen, írja be az oldalon lévő keresőbe, és meglesz ám mind. Mire ő: és c-vel vagy k-val írják?
Vazzzeeeeeeeeeee.

Sok minden

Mostanában csupa pozitív hatás ér. Tegnap például erősen küzdöttem, hogy merev szingli legyek, aki savanyúan végzi a munkáját, vagy dolgozzak is, és érezzem jól is magam. Mivel felhívtam Borsót az első dokumentumfilm után, a második verzió lépett életbe. Csatlakoztam az iszogatós csapathoz, én is iszogattam, majd annak ellenére, hogy a józan ész azt diktálta volna, hogy hazamenjek, buliba rángattak. Nagyon mondjuk nem kellett. Fergetesen éreztem magam. És ilyenkor mindig belém hasít, hogy mire mennék nélkülük. A barátaim nélkül, akik a legnagyobb baromságaim közepette is mindig a legeslegjobbat akarják nekem. Még ha üvöltenek akkor is. Őket senki nem veheti el tőlem.
***
A buli következtében elaludtam, de nagyon durván, így csak a filmre mentem el. Amit viszont kár lett volna kihagyni. Azt hiszem, a dokumentumfilmek, szóljanak bármiről, képes riportok. Szeletek a világból, amit nem ismerünk. Emiatt nagyon közel áll ez a műfaj az újságíráshoz. Így a lelkemhez is. És rájöttem, túl kevés ilyen filmet nézek. Sőt, eddig egyáltalán nem néztem ilyesmit.
***
Nem hívtak a cégtől. De nem bánom. Már nem. Pont a ma délelőtt mutatta meg, hogy bármilyen is a munkahelyem, az újságírás az, ami az enyém. Mert ki mondaná el az embereknek, hogy milyen sokszínű a világuk, ha nem mi. Ez lehet, hogy nyálas. De én ilyen naivan és nyálasan gondolom.

Remek este

Tegnap három órával többet voltam bent, mint a műszakom kívánta volna, de írnom kellett, és bent biztosabban írok, mint otthon. Mert ott alszom. Ennek örömére fél 8ra kerültem haza, de akkor már bevásároltam meg ilyesmi.
Majd nekiálltam szépen kenyeret sütni, mert már nagyon vágytam rá, és egyébként a kiflikkel már ölni lehetett, de ez a projekt három és fél óráig tart....Közben mosogattam, meg bedobtam egy adag ruhát is, szóval jól elvoltam a kis háztartásommal, főzni viszont már nem volt energiám, így hamletet ettem padilizsánkrémmel. Mézes-mustáros csirke helyett...Így jártam...Közben Gilmore Görlöztem, meg beszélgettem, jól elvoltam :-).
Mivel anyának is akartam sütni, meg kellett várnom az első kenyér elkészültét, meg hogy kihűljön a gép, stb stb, ennek örömére fél kettőkor kerültem ágyba, de nem bántam egy kicsit se. Bevettem szépen a homeopátiás nyugibogyót és nyugóvóra tértem. 6 órát aludtam, de olyan kipihenten, bár kómásan ébredtem, és most is tök pihent és jókedvű vagyok. Meg kicsit éhes, miért nem hozzák már a kajámat????

Are you interested in this topic? :-)

You Are a Passionate Kisser

You are the most likely type to kiss a sexy stranger Your kissing style is unpredictable and free spirited You could kiss anyone at a drop of a hat It's all about where your passion leads you

What's Your Kissing Style?

Your Kissing Technique Is: Perfect

Your kissing technique is amazing - and you know it. You have the confidence to make the first move. And you always seem to know what kissing style is going to work best. Sometimes you're passionate, sometimes you're a tease. And you're always amazing!

Are You a Good Kisser?

Egyszerűen nem bírtam kihagyni ezeket. Minden kérdésre őszintén válaszoltam :-))))).

Katarktikus ordítozós

Ma volt a napja, hogy apukámmal megosztottam a munkahely-dilemmámat. Ez úgy esett, hogy családi ebéd előtt, elkezdtem neki a mondandómat, érvek ellenérvek a régi és az új mellett illetve ellen, értelmes felnőtt módjára próbáltam megosztani velem minden aggályomat, és szerettem volna, ha velem együtt gondolkodik, nem pedig megmondja a tutit.
Pedig ez lett.
Erre én kiborultam, bőgtem, majd közöltem vele, hogy neki az a baja igazából, hogy nem hordozhatja körbe az újságot lobogtatva, hogy héééé figyu emberek, ezt az én lányom írta. Na, erre megfagyott a levegő, közölte, ez övön aluli volt, és fejezzük be a beszélgetést, én meg mondtam, hogy örömmel, eddig se mentünk vele semmire.
Annyira kikívánkozott már ez belőlem. Nagyon, nagyon.
No, újabb kör vita, újabb bőgés, majd anyu is beszállt, és megmondta apunak, jó volna, ha nem ordítaná le a hajamat, hanem normális stílusban közölné a véleményét, stb. Itt indult el valami kommunikációszerű. Végre meghallgatott. Végre megértette, hogy nekem a szakmai profizmus a cél, hogy nem adok ki szart a kezemből, ha nem muszáj, mert képes vagyok kurva jó munkát is végezni. És hogy kreatívat szeretnék.
És akkor megértette végre. Megölelt, és azt mondta, nekem az a fontos, hogy szeresd, amit csinálsz, bármi is legyen az. Ez a vita meg olyan katarktikus volt, mint a görög drámák.
Igen, de azok végén mindig meghal valaki - tettem hozzá.

12 óra

Nem szeretem a halottak napját. Kicsit intézményesítettnek érzem.
Dolgoztam ma, 12 órát. Mármint szerkesztettem. Közben kitakarítottam, ágyat húztam, mosogattam. Végre tisztaság van. És örülök, hogy nem a koszos lakásban gyújtottam meg a mécsest. Mert azért nekem is van kire emlékeznem, még ha nem is ma megyek a temetőbe.