2011. 01. 04.

Csodás almavacsi

Amikor hazajöttünk a nyaralásból, elhatároztam, hogy megszabadulok uszkve két tucat kilótól, ami azért valljuk meg, nem kevés. De persze nem két nap alatt, megelégszem azzal, ha 365 alatt összejön. Szépen kiszámoltam és beírtam a naptáramba, hogy mikor hol kell tartani, és mivel az első etápot sajnos nem sikerült tartani, az új év jó kezdésnek (és alibinek) bizonyult. A kalkuláció pedig jelen állás szerint úgy néz ki, hogy március 6-ig hetente 1,3 kg-ot veszítek a súlyomból, így elérem a kívánt célt.

Ennek érdekében ma almát vacsoráztam, amiről egyeseknek ez jutott eszébe:



Felér az ominózus dallal, amiben a tepsiszettet említik....No, de a lényeg, e dalocskát nem lehetett kihagyni, ezzel biztosan mindenki egyet ért! :-) És persze nemcsak az ember retinájába ég bele, hanem a dobhártyájába is...

2010. 12. 28.

Utálatos nap

Nem szeretem az olyan napokat, mint a mai, amikor ilyen nyomorultul érzem magam. Akár hiszik, akár nem, nem szeretek rinyálni a környezetemnek, mert jobban szeretem jól érezni magam és amikor rosszul érzem magam, mint ma, annyira, mint ma, akkor egyszerűen halvány lila dunsztom sincs, hogy mit kéne tenni. Ilyenkor minden nyomaszt. Tudom, nem erre kell koncentrálni, tudom, nem itt kell leragadni, mindent tudok. Szinte már tudósnak érzem magam azzal kapcsolatban, hogy hogyan kéne jól éreznem magam, és idegesít, hogy nem megy. Pedig hallgatok meditációt is reggelente.
Valaki megmondhatná, hogy hogyan kell csinálni, mert lassan kiugrok a csukott ablakon.

2010. 12. 22.

Doresz és a csokigyár

A csokoládéval való foglalkozás tényleg megédesíti a perceket. Mivel meglepetés készül, ezért nem mondok többet, de annyi biztos, megértem azokat, akik naphosszat a csoki társaságában dolgoznak és élvezik :-). És ahogy mondani szokás, a variációk száma végtelen.
Amellett pedig nem tudom, miért nézek olyan filmeket éjjel, amiktől tudom, hogy rosszul fogok aludni?

2010. 11. 29.

Csipkedd az achillesed!

Meg kell valljam, sokféle tanácsot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell pozitívan gondolkodni, lefogyni, életet vezetni, önbizalmat növelni, de ez a mai tanács igazán szórakoztató volt!
Úgy kezdődött az egész, hogy megint tettem magamra egy megjegyzést, miszerint lehet, hogy mások hatékonyabbak az élet sok területén, mint én, mire M mondta, hogy igazán fel kéne turbózni az önbizalmamat, (Btw, ebben lehet valami...), és hogy ő erről olvasott Soma honlapján, aki azt tanácsolta, hogy reggelente csipkedni kell az achilles inat. Erre rá kellett keresnem, mert annyira hihetetlenül és viccesen hangzott. Íme pedig az idézet:
"

  1. Lehajolunk,és 10-szer mindkét kezünkkel egyszerre elkezdjük finoman csipkedni mindkét lábunk achilles inát.
  2. Mindkét kezünk élével 10-et ütögetünk(szintén finoman) előbb a bal,majd a jobb térdhajlatunkban.
  3. Ezt a gyakorlatot „vonatozásnak” neveztem el.Először a jobb tenyeremet rárakom a bal vállamra.A bal karomat derékszögben behajlítom,,ujjaimat ökölbe szorítom,és 12 kis kört írok le az egész karommal úgy,hogy mozogjon a vállam is.Majd ugyanez 12-szer visszafele is.Ugyanezt a gyakorlatot megcsináljuk a másik oldalon is.Tehát 12 „vonatozás” előre,majd hátra,és utána ugyanez még egyszer váltva."
Önbizalomra fel! :-)

2010. 11. 26.

Az Ügy

Sokadszorra fogok neki ennek a bejegyzésnek, mert egyszerűen nem tudom, hogyan írjam le ezt: az igazságérzetem a plafonon, buzog bennem a tenniakarás, és végre hasznosnak érzem magam.
Ma végre eljutottam a budaörsi kisegítő iskolába, hogy megnézzem, milyen ott az állítólagos áldatlan állapot. Nos, több, mint áldatlan. Az ember nem gondolná, hogy az "ország legfejlettebb településén" nem fordítanak figyelmet a fogyatékos gyerekeket képző intézményre. Pedig nem. Olyannyira nem, hogy az épület falai vizesednek, a mosdóknál nincs melegvíz, a gyerekek az osztálytermekben esznek, mert nincs ebédlő. Az pedig, hogy nincs tornaterem, ahol a gyerekek mozoghatnak, és ehelyett a zsebkendőnyi tanteremben folynak a fejlesztő foglalkozások. Ja, és arról meg már egyáltalán nem is beszélek, hogy az épület nincs akadálymentesítve.
Azt hiszem, ezen a helyzeten javítani, szép feladat, testhezálló.
És hogy mennyire megéri ezzel foglalkozni, már most is, amikor még nem történt semmi, azt jól mutatja az, hogy meghívást kaptam az iskola karácsonyi ünnepségére.

2010. 11. 24.

Újra

Ma ismét feltámadt a lelkesedésem, hogy blogot írjak. Főként az írás hiányott. Hiába, nem tudom megtagadni önmagam, szeretem ezt csinálni. Itt pedig csinálhatom és azt írok le, amit jól esik.
Sok idő telt el azóta, hogy erre jártam, és nem tudom, meddig maradok, de most kell ez nekem.
Már minden megváltozott körülöttem, alapvetően pozitívan, még akkor is, ha olykor efelől vannak kétségeim. Aztán mindig meggyőzödök vagy meggyőznek róla, hogy az irány jó. Egyébként általában mindig ugyanazok az emberek. Köszönöm nektek!

2008. 11. 24.

Rózsi, a hóhányó :-)

Szerviz után az én drága paripám úgy suhant a hóban, hogy csak na. És valljuk meg, mink is nagyon élveztük a gyönyörű hóesésben való tekerést. Csuda dolog ez :-). Még egy térdvédő kell és semmi sem állíthat már meg, hogy télen is együtt közlekedjünk Rózsival. Gyönyörűűűű lesz :-))))).

2008. 09. 27.

Szombat

Imádom az ilyen szombatokat, amikor nyugi van, amikor reggel akkor mehetek le vásárolni, amikor akarok, szép idő van, és nem kell sietni sehova.
Azt meg főleg szeretem, amikor vásárlás előtt Gerlóczy Marcival "futok össze" a sarki kávézóban :-). Hát mi kell ennél több egy szombat reggelen?

2008. 09. 25.

Időjárás

A reggel így indult: Budapest, szitáló eső, de a frizura még mindig tart. Én magam is meglepődtem :-). Aztán úgy folytatódott, hogy Budapest, majdnem szirkázó napsütés, de a frizura még mindig tart. :-) És remélem így is marad, mert szabadtéri kiállítást akarok nézni. És pont. :-)

2008. 09. 10.

Kvalitásos, na

Asszem az én életemben mindig lesznek missziók, én már csak ilyen vagyok, kell nekem az a fenenagy világmegváltás. Kell nekem a kultúraterjesztés, a világmegismertetés, a tisztalevegő+élhetőkörnyezet, és a játékagyerekekkel.
Bizti az új, kvalitásos frizkóm miatt indultam be ennyire. De hát kedvesek voltak az emberek azon a stájon, hát mit csináljak? Ráadásul jó az ügy! Mi kell még egy misszióhoz? :-)

2008. 08. 05.

Önuralom

Ezt ez emailt nem küldtem el a levelezőlistánkra:

Kedves Lányok!

Asszem lemondom a hétvégi túrát. Drusza és Fruzsi menjenek a hosszú távra, így majd csatlakozik Marcsi és Ákos is, Katáéknak jobb, ha ketten mennek, és ehhez asszisztenciának nem kell Drusza, az Ágileüvöltő, nem kell Ági, a nyafogós, és nem kell Borsó és én a két nyápic és lassú.
Tehát, nem kell a továbbiakban semmilyen programot szerveznünk együtt, hiszen mindenkinek megvan a maga élete és munkája, barátiköre és pasija(vagy nem pasija). Úgyhogy én is inkább szervezek magamnak másik programot. Mert képzeljétek, én is tudok programozni. Nélkületek.
De azt hiszem el lehet gondolkodni a kompromisszum fogalmán.

2008. 07. 24.

Hová lett?

Eltűnt valami. A biztos tudata annak, hogy hol a helyem a világban. Kapkodok jobbra balra, de nem találok semmit. A nagyszerű függetlenség lassan kétségbeesésbe csap, hogy világ életemre egyedül maradok. A munka, amit a hivatásomnak tekintettem inkább nyűg, mint izgalmas feladat.
Mi történt?
Mi a baj velem?
Honnan szedjem a lelkesedést?
Hová vezet ez az állapot?

2008. 07. 23.

...

Már nem úgy vagyok mérges, ahogy régen. Már nem az dühít, hogy nem tettél meg valamit, amit megígértél. Már nem vagyok kétségbeesve, hogy mi lesz a holnappal.
Egy dolog miatt utálom magam: hogy megint megint megint bevettem. Utoljára.

2008. 07. 22.

Légkondi

A következő beszélgetés zajlott le köztem és az office manager (titkárnő) között ma délelőtt:
- Szilvi, muszáj hogy menjen a légkondi ilyen hidegben? Nagyon hangos...
- Igen, van egy láda barackom a szobában (vezérigazgató szobájában), amit hűteni kell.

2008. 07. 10.

A mai nap szlogenje

"Haribo macht the girls froh." Akinek baja van a nyelvvel, az nézzen be a Művész mozi gyöngyös boltjába.