Remekül telnek. Kisült a bejgli, mind a 6 rúd, és csodák csodája, csak a nagymamám mondta, hogy szerinte sótlan, és a nagybátyám apukája, hogy kicsit durvára van darálva a mák. Mindenki más el volt ájulva tőle. És szerintem is jó lett.
Szóval a 24-e békésen telt, leszámítva, hogy kettőből két szülőm hulla betegen ült nálam, alig bírtak enni a rengeteg kajából, amit főztem. Tele van a hűtőm maradékokkal, az erkélyem meg még a 20 kiló nagyi féle kocsonyával...
25-én megvolt a szokásos családi megaparti, épp annyi üvöltözéssel, amennyi még belefért. Ma meg alkotmánytant tanulok, és közben azon jár az agyam, hogy hogyan leszek kész a 28-ai partira az ajándékokkal, a cikkekel, és hogyan készülök fel a 28ai interjúra. nyilván minden meg fog oldódni :-).
2007. 12. 26.
2007. 12. 23.
Karácsony előtt egy nappal ...
... olyan vagyok, mint egy félholt zombi, de remekül érzem magam, mindjárt begyúrom a bejglit, előkészítem a holnapi ebédet, este lehet, hogy behozom a karácsonyfámat az erkélyről és előveszem a díszeket, közben közben legyártom végre a csomagolópapírt, aztán lehet, hogy elfutok forraltborozni, de még nem tuti.
Épp most érkezett egy rakat kaja, jaaaaaaaaaaaaaaaaj, azt se tudom hol áll a fejem. De jó lesz, érzem :-).
Épp most érkezett egy rakat kaja, jaaaaaaaaaaaaaaaaj, azt se tudom hol áll a fejem. De jó lesz, érzem :-).
2007. 12. 17.
Nyugika
Emlékszem, van a Csillagok háborújában egy olyan rész, amikor Obi van azt mondja valami ellenségnek a jedi erejével, hogy "hazamész és átgondolod az életed". Így hárítja el a támadást.
No, hát én itthon vagyok, és nemhogy átgondoltam az életem, de már vagy hússzor megtettem, ideges vagyok a sztrájk, a vizsga, és mindenféle személyek és meg nem írt sms-ek miatt. Nem európai integrációról gondolkodom (mily remek téma), hanem életemben a "véletlenek" (amikben nem hiszek) összjátékáról, az agyam pörög, és nem bírom leállítani magam, már mondogatom szinte hangosan, hogy türelem, ettől a másik (mert skizo vagyok) felem azt mondja, hogy tudod mikor vagyok türelmes, nekem is egy életem van, már nem vagyok fiatal, közelebb vagyok a harminchoz mint a húszhoz.
Közben meg valami hátul azt mondja, nyugi. Haladj szép sorjában. Ma ezen leszel túl, holnap azon, és hamarosan eléred, amit szeretnél. De nem azért mert jár, hanem azért mert megdolgoztál érte. Legyőzted saját magad.
No, hát én itthon vagyok, és nemhogy átgondoltam az életem, de már vagy hússzor megtettem, ideges vagyok a sztrájk, a vizsga, és mindenféle személyek és meg nem írt sms-ek miatt. Nem európai integrációról gondolkodom (mily remek téma), hanem életemben a "véletlenek" (amikben nem hiszek) összjátékáról, az agyam pörög, és nem bírom leállítani magam, már mondogatom szinte hangosan, hogy türelem, ettől a másik (mert skizo vagyok) felem azt mondja, hogy tudod mikor vagyok türelmes, nekem is egy életem van, már nem vagyok fiatal, közelebb vagyok a harminchoz mint a húszhoz.
Közben meg valami hátul azt mondja, nyugi. Haladj szép sorjában. Ma ezen leszel túl, holnap azon, és hamarosan eléred, amit szeretnél. De nem azért mert jár, hanem azért mert megdolgoztál érte. Legyőzted saját magad.
2007. 12. 12.
Crazy day
Tegnap elfelejtettem, hogy elcseréltük a műszakokat, és bejöttem hajnalban. Aztán elmentem, hogy akkor vásárolok és vásároltam is, csomó szupi dolgot, valamint összefutottam életem táskájával, a kettes villamoson azzal szórakoztatott a vezető, hogy sportosabbak lettek a verebek, és hogy jobbra látható a budai vár, de hát régóta vár már, mindegy neki. Na ezután vettem a csomó szupi dolgot, és nagyon beindultam, hogy végre megint kreatívkodjak, mert az jó, éjszakába nyúlóan, mert úgy meg az igazi, és imádnám tudom, de úgyse fogok ilyesmit tenni, majd csak karácsony előtt fél nappal. Mert rohanni jó, pláne a szeretet ünnepén. Rohanva szeretni, asszem ez a legjobb.
Gyöngyöt akarok fűzni, meg pecsvörkölni, meg festegetni dobozokat és gyertyákat, de mondjuk nem 24én kéne k iraknom az adventi koszorút, legalább. Úgy látszik erre mindenkinek van ideje csak nekem nincs, én csinálom valszeg rosszul.
de hát még a karipartit is el kellett halasztanom a rühes vizsga miatt, hát milyen világ már ez, jézusom.
Gyöngyöt akarok fűzni, meg pecsvörkölni, meg festegetni dobozokat és gyertyákat, de mondjuk nem 24én kéne k iraknom az adventi koszorút, legalább. Úgy látszik erre mindenkinek van ideje csak nekem nincs, én csinálom valszeg rosszul.
de hát még a karipartit is el kellett halasztanom a rühes vizsga miatt, hát milyen világ már ez, jézusom.
2007. 12. 08.
Mikulás
Nem mondom meg mit nem ünneplünk mikuláskor, két év múlva lesz a nemjubilálás. De mivel mások tartják a mikulást, köztük szüleim is, akiknek nem kéne, mindegy, csomó csokit juttatak a lakásomba...kövér maradok, nincs más lehetőség.A tegnapi kori tök jó volt, száguldottam mint állat, megismételjük feltétlenül.
És megnyugtató, hogy vannak a világon még nagyon nagyon jófej és szeretnivaló emberek.
És megnyugtató, hogy vannak a világon még nagyon nagyon jófej és szeretnivaló emberek.
2007. 12. 02.
Agyam eldobom
Nem szeretem a német nyelvet. Az érdekes színházi előadásokat viszont igen. Úgyhogy megnéztem a Pollesch-darabot. Nem tudom máshogy fogalmazni: ez posztmodernül volt abszurd. Vagyis képzelj el egy Godot-ra várva jellegű szöveget csak olyan szavak vannak benne, hogy népjólét, autenticitás, technológia, integrációs forma. És a címe: Mikor mehetek be végre egy szupermarketbe és vehetek meg pusztán jó megjelenésemmel mindent, amire szükségem van. Fél nyolckor kezdődött, negyed 10-kor ért véget. Én közben agyhúgykövet kaptam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)