Luxus és nyomor olyan közel vannak egymáshoz, mint a zsenialitás és az őrület.
Afrikában az ember fehérként gyarmatosítónak érzi magát, főleg ha olyan szállodában lakik. És ott nem mersz nem "olyan" szállodában lakni, így is elkaphat a szapora.
Ugyanakkor mit sem ér a gyarmatosító mivolt, ha nőből vagy és fehér bőröd mellett még a hajad és a szemed is világos, hiszen te is csak egy asszonyállat vagy, a különbség csak annyi, hogy a vallásod nem tiltja, hogy fürdőruhát vegyél, tehát látszik a karod, a hasad, a bokád.
Összességében, azt kell mondjam, fantasztikus volt látni mindazt, amit évezredekkel ezelőtt építettek, különösen, ha belegondolok, hogy ma az útburkolat egy telet sem él túl, de nagyon nehezen viselem az arab mentalitást, azt a nyomulós fajtát. És az európai eszemmel és szocializációmmal nem bírom felfogni, hogy emberek hogyan élhetnek ekkora nyomorban. A luxusszállók árnyékában...
3 megjegyzés:
Csak az a durva, hogy a többezer éves cuccokkal nem törődik senki, csak addig, amíg pénzt lehet belőlük kitaposni, a szfinx szétrohad a szennyvíztől, nem fotózhatsz, csak akkor, ha leszurkoltad a baksist, éás akkor már nem is árt senkinek. Álságos világ az.
Viszont a luxori templonok romjai közt sétálva azért engem is megérintett egy kicsit a halhatatlanság szelleme (hah). Csak aztán jött 50 japán :)
Örülök, hogy újra írsz :)
Visszatértem. én is.
ó, csak nem förtelmes egyiptom? az arab világról szerintem azért ne vonj le messzemenő következtetéseket ennyi alapján, meg teljesen más, hogy Szíriába, Egyiptomba, vagy Marokkóba mész-e. egyébként meg miért nem októberben mentél?? akkor kibírható az idő :) és miért nem kértél tőlem táplálkozási tanácsokat? megúsztad volna a fogyókúrát ;)
Megjegyzés küldése