Azt hiszem, a 6-os villamoson, de lehet, hogy a Tűzoltó utcában jött az agyamba a gondolat, hogy milyen jót beszélgetek én itt éjjelente, felvidít, szórakoztat, elgondolkodtat, meghat. De hogy minden este beszélgetek. És hogy milyen természetes ez, hogy beszélgetek. Mintha járna nekem. Mintha nem lehetne más dolga, neki. Mintha nem lehetne fáradt. Mintha nem lehetne nyűgös, morcos. Mintha nem állhatna fent az a helyzet, ne adjisten, hogy nincsen kedve velem beszélgetni. És még a számtalan egyéb ok. Ami miatt nincs itt, és ma este nem beszélget velem.
2 megjegyzés:
Hát egyszer hadd aludja már ki magát szegény ő is :)
Nagyon erdekes, koszonom
Megjegyzés küldése