Kettő van. Az egyik: minek tartom magam inkább, újságírónak vagy valami másnak. Ha firkásznak, akkor akkor örülnöm kéne annak, ami most van. Ha valami másnak, amiről nem tudom, hogy micsoda, akkor még csak módjával örülök, mert majd hétfőn megmondják, hogy örülhetek-e. De addig ki kell találnom, hogy mi vagyok. 6 napom van olyasmire, amire az eddigi 25 év is kevés volt. És lehet, hogy a következő 25 is az lesz. Nem tudom, mit tegyek. Kicsit se. Persze még nem vagyok döntési helyzetben.
A másik, hogy hogyan van az, hogy tegnap azt magyaráztam Kásának és Druszának hogy valószínűleg képtelen lennék együttélni bárkivel is, mert ne mászkáljon az életemen keresztül valaki, meg hogy biztosan velem nem is lehet együttélni, ma meg itten ülök, dolgoznom kéne, de nem bírok, mert az első kérdést nem tudom megválaszolni, és mert isteni lenne, ha valakivel meg tudnám beszélni, aki itt van. De nincs itt senki, csak a pohár teám, a cigi a táskámban, és a mobiltelefon mellettem, amin már mindenkivel lebeszéltem mindent, amit lehetett. Nem fog csörögni.
Nem fog keresni senki ma már, hogy megkédezze, mi történt délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése