You never know...

Csodás almavacsi

2011-01-04T23:18:00.001+01:00

Amikor hazajöttünk a nyaralásból, elhatároztam, hogy megszabadulok uszkve két tucat kilótól, ami azért valljuk meg, nem kevés. De persze nem két nap alatt, megelégszem azzal, ha 365 alatt összejön. Szépen kiszámoltam és beírtam a naptáramba, hogy mikor hol kell tartani, és mivel az első etápot sajnos nem sikerült tartani, az új év jó kezdésnek (és alibinek) bizonyult. A kalkuláció pedig jelen állás szerint úgy néz ki, hogy március 6-ig hetente 1,3 kg-ot veszítek a súlyomból, így elérem a kívánt célt.

Ennek érdekében ma almát vacsoráztam, amiről egyeseknek ez jutott eszébe:

Felér az ominózus dallal, amiben a tepsiszettet említik....No, de a lényeg, e dalocskát nem lehetett kihagyni, ezzel biztosan mindenki egyet ért! :-) És persze nemcsak az ember retinájába ég bele, hanem a dobhártyájába is...

Utálatos nap

2010-12-28T21:51:00.000+01:00

Nem szeretem az olyan napokat, mint a mai, amikor ilyen nyomorultul érzem magam. Akár hiszik, akár nem, nem szeretek rinyálni a környezetemnek, mert jobban szeretem jól érezni magam és amikor rosszul érzem magam, mint ma, annyira, mint ma, akkor egyszerűen halvány lila dunsztom sincs, hogy mit kéne tenni. Ilyenkor minden nyomaszt. Tudom, nem erre kell koncentrálni, tudom, nem itt kell leragadni, mindent tudok. Szinte már tudósnak érzem magam azzal kapcsolatban, hogy hogyan kéne jól éreznem magam, és idegesít, hogy nem megy. Pedig hallgatok meditációt is reggelente.
Valaki megmondhatná, hogy hogyan kell csinálni, mert lassan kiugrok a csukott ablakon.

Doresz és a csokigyár

2010-12-22T00:49:00.001+01:00

A csokoládéval való foglalkozás tényleg megédesíti a perceket. Mivel meglepetés készül, ezért nem mondok többet, de annyi biztos, megértem azokat, akik naphosszat a csoki társaságában dolgoznak és élvezik :-). És ahogy mondani szokás, a variációk száma végtelen.
Amellett pedig nem tudom, miért nézek olyan filmeket éjjel, amiktől tudom, hogy rosszul fogok aludni?

Csipkedd az achillesed!

2010-11-29T21:08:00.001+01:00

Meg kell valljam, sokféle tanácsot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell pozitívan gondolkodni, lefogyni, életet vezetni, önbizalmat növelni, de ez a mai tanács igazán szórakoztató volt!
Úgy kezdődött az egész, hogy megint tettem magamra egy megjegyzést, miszerint lehet, hogy mások hatékonyabbak az élet sok területén, mint én, mire M mondta, hogy igazán fel kéne turbózni az önbizalmamat, (Btw, ebben lehet valami...), és hogy ő erről olvasott Soma honlapján, aki azt tanácsolta, hogy reggelente csipkedni kell az achilles inat. Erre rá kellett keresnem, mert annyira hihetetlenül és viccesen hangzott. Íme pedig az idézet:
"

Lehajolunk,és 10-szer mindkét kezünkkel egyszerre elkezdjük finoman csipkedni mindkét lábunk achilles inát.
Mindkét kezünk élével 10-et ütögetünk(szintén finoman) előbb a bal,majd a jobb térdhajlatunkban.
Ezt a gyakorlatot „vonatozásnak” neveztem el.Először a jobb tenyeremet rárakom a bal vállamra.A bal karomat derékszögben behajlítom,,ujjaimat ökölbe szorítom,és 12 kis kört írok le az egész karommal úgy,hogy mozogjon a vállam is.Majd ugyanez 12-szer visszafele is.Ugyanezt a gyakorlatot megcsináljuk a másik oldalon is.Tehát 12 „vonatozás” előre,majd hátra,és utána ugyanez még egyszer váltva."

Önbizalomra fel! :-)

Az Ügy

2010-11-26T23:40:00.000+01:00

Sokadszorra fogok neki ennek a bejegyzésnek, mert egyszerűen nem tudom, hogyan írjam le ezt: az igazságérzetem a plafonon, buzog bennem a tenniakarás, és végre hasznosnak érzem magam.
Ma végre eljutottam a budaörsi kisegítő iskolába, hogy megnézzem, milyen ott az állítólagos áldatlan állapot. Nos, több, mint áldatlan. Az ember nem gondolná, hogy az "ország legfejlettebb településén" nem fordítanak figyelmet a fogyatékos gyerekeket képző intézményre. Pedig nem. Olyannyira nem, hogy az épület falai vizesednek, a mosdóknál nincs melegvíz, a gyerekek az osztálytermekben esznek, mert nincs ebédlő. Az pedig, hogy nincs tornaterem, ahol a gyerekek mozoghatnak, és ehelyett a zsebkendőnyi tanteremben folynak a fejlesztő foglalkozások. Ja, és arról meg már egyáltalán nem is beszélek, hogy az épület nincs akadálymentesítve.
Azt hiszem, ezen a helyzeten javítani, szép feladat, testhezálló.
És hogy mennyire megéri ezzel foglalkozni, már most is, amikor még nem történt semmi, azt jól mutatja az, hogy meghívást kaptam az iskola karácsonyi ünnepségére.

Újra

2010-11-24T21:09:00.000+01:00

Ma ismét feltámadt a lelkesedésem, hogy blogot írjak. Főként az írás hiányott. Hiába, nem tudom megtagadni önmagam, szeretem ezt csinálni. Itt pedig csinálhatom és azt írok le, amit jól esik.
Sok idő telt el azóta, hogy erre jártam, és nem tudom, meddig maradok, de most kell ez nekem.
Már minden megváltozott körülöttem, alapvetően pozitívan, még akkor is, ha olykor efelől vannak kétségeim. Aztán mindig meggyőzödök vagy meggyőznek róla, hogy az irány jó. Egyébként általában mindig ugyanazok az emberek. Köszönöm nektek!

Rózsi, a hóhányó :-)

2008-11-24T22:33:00.004+01:00

Szerviz után az én drága paripám úgy suhant a hóban, hogy csak na. És valljuk meg, mink is nagyon élveztük a gyönyörű hóesésben való tekerést. Csuda dolog ez :-). Még egy térdvédő kell és semmi sem állíthat már meg, hogy télen is együtt közlekedjünk Rózsival. Gyönyörűűűű lesz :-))))).

Szombat

2008-09-27T10:53:00.004+02:00

Imádom az ilyen szombatokat, amikor nyugi van, amikor reggel akkor mehetek le vásárolni, amikor akarok, szép idő van, és nem kell sietni sehova.
Azt meg főleg szeretem, amikor vásárlás előtt Gerlóczy Marcival "futok össze" a sarki kávézóban :-). Hát mi kell ennél több egy szombat reggelen?

Időjárás

2008-09-25T13:17:00.002+02:00

A reggel így indult: Budapest, szitáló eső, de a frizura még mindig tart. Én magam is meglepődtem :-). Aztán úgy folytatódott, hogy Budapest, majdnem szirkázó napsütés, de a frizura még mindig tart. :-) És remélem így is marad, mert szabadtéri kiállítást akarok nézni. És pont. :-)

Kvalitásos, na

2008-09-10T23:14:00.002+02:00

Asszem az én életemben mindig lesznek missziók, én már csak ilyen vagyok, kell nekem az a fenenagy világmegváltás. Kell nekem a kultúraterjesztés, a világmegismertetés, a tisztalevegő+élhetőkörnyezet, és a játékagyerekekkel.
Bizti az új, kvalitásos frizkóm miatt indultam be ennyire. De hát kedvesek voltak az emberek azon a stájon, hát mit csináljak? Ráadásul jó az ügy! Mi kell még egy misszióhoz? :-)

Önuralom

2008-08-05T22:34:00.003+02:00

Ezt ez emailt nem küldtem el a levelezőlistánkra:

Kedves Lányok!

Asszem lemondom a hétvégi túrát. Drusza és Fruzsi menjenek a hosszú távra, így majd csatlakozik Marcsi és Ákos is, Katáéknak jobb, ha ketten mennek, és ehhez asszisztenciának nem kell Drusza, az Ágileüvöltő, nem kell Ági, a nyafogós, és nem kell Borsó és én a két nyápic és lassú.
Tehát, nem kell a továbbiakban semmilyen programot szerveznünk együtt, hiszen mindenkinek megvan a maga élete és munkája, barátiköre és pasija(vagy nem pasija). Úgyhogy én is inkább szervezek magamnak másik programot. Mert képzeljétek, én is tudok programozni. Nélkületek.
De azt hiszem el lehet gondolkodni a kompromisszum fogalmán.

Hová lett?

2008-07-24T23:38:00.002+02:00

Eltűnt valami. A biztos tudata annak, hogy hol a helyem a világban. Kapkodok jobbra balra, de nem találok semmit. A nagyszerű függetlenség lassan kétségbeesésbe csap, hogy világ életemre egyedül maradok. A munka, amit a hivatásomnak tekintettem inkább nyűg, mint izgalmas feladat.
Mi történt?
Mi a baj velem?
Honnan szedjem a lelkesedést?
Hová vezet ez az állapot?

...

2008-07-23T23:30:00.002+02:00

Már nem úgy vagyok mérges, ahogy régen. Már nem az dühít, hogy nem tettél meg valamit, amit megígértél. Már nem vagyok kétségbeesve, hogy mi lesz a holnappal.
Egy dolog miatt utálom magam: hogy megint megint megint bevettem. Utoljára.

Légkondi

2008-07-22T12:18:00.002+02:00

A következő beszélgetés zajlott le köztem és az office manager (titkárnő) között ma délelőtt:
- Szilvi, muszáj hogy menjen a légkondi ilyen hidegben? Nagyon hangos...
- Igen, van egy láda barackom a szobában (vezérigazgató szobájában), amit hűteni kell.

A mai nap szlogenje

2008-07-10T23:16:00.001+02:00

"Haribo macht the girls froh." Akinek baja van a nyelvvel, az nézzen be a Művész mozi gyöngyös boltjába.

Postholiday stress

2008-07-02T21:59:00.002+02:00

Házi pszichológusom, Szonj, miután tapasztalta a tüneteimet (idegbaj, zombifej, hisztigörcs, nyafogás stb.) közölte, amim nekem van, az vélhetően a postholiday stress. - Milyen szép nevet adtál neki... Mire ő: bölcsész vagyok, mindennek tudok szép nevet adni. :-)

Fogyókúra

2008-06-30T09:02:00.002+02:00

A külhonban szerzett gyomorbajt kezelő gyógyszer vélhetően minden bélflórámat egyenként nyírta ki, miáltal ugye nem sok minden maradt meg bennem. Cserébe viszont fogytam 3 kilót. :-)
A doki azt mondta, szedjek bélflórásítót és két napig csak háztartási kekszet egyek sóba-vízbe krumplival és piritóssal. Ha nem segít, futunk újabb kört.
De fogytam 3 kilót :-).

Citromos joghurtok

2008-06-29T16:45:00.002+02:00

Azok, akik velem egyidősek, vagy nálam is öregebbek, biztos emlékeznek arra a tejtermékre, ami állagát tekintve hab volt, citrom, meggy és eperízben árulták. Nagyon fincsi volt, de jól lehetett érezni mindegyiken azt a tartósítós mellékízt.
Most, hogy belekóstoltam a Danone Activia citromos változatát, aminek pontosan olyan íze van, mit a habos bigyónak. Ugyanolyan citromos mellékízes íze van. De fincsi. Gyermekkoromat idézi, a budaörsi időket.

Élmények

2008-06-19T22:38:00.002+02:00

Luxus és nyomor olyan közel vannak egymáshoz, mint a zsenialitás és az őrület.
Afrikában az ember fehérként gyarmatosítónak érzi magát, főleg ha olyan szállodában lakik. És ott nem mersz nem "olyan" szállodában lakni, így is elkaphat a szapora.
Ugyanakkor mit sem ér a gyarmatosító mivolt, ha nőből vagy és fehér bőröd mellett még a hajad és a szemed is világos, hiszen te is csak egy asszonyállat vagy, a különbség csak annyi, hogy a vallásod nem tiltja, hogy fürdőruhát vegyél, tehát látszik a karod, a hasad, a bokád.
Összességében, azt kell mondjam, fantasztikus volt látni mindazt, amit évezredekkel ezelőtt építettek, különösen, ha belegondolok, hogy ma az útburkolat egy telet sem él túl, de nagyon nehezen viselem az arab mentalitást, azt a nyomulós fajtát. És az európai eszemmel és szocializációmmal nem bírom felfogni, hogy emberek hogyan élhetnek ekkora nyomorban. A luxusszállók árnyékában...

Kulhonbol

2008-06-15T10:12:00.002+02:00

Nagyon meleg van itten. Foszlik a borom. De csudaszep dolgok vannak itt, es minden szupi, am ezen a klaviaturan keptelenseg beirni. Majd otthon.

Szépségnap

2008-06-05T20:59:00.002+02:00

Ma már mások is mondták nekem, illetve még tegnap, és így este 9 felé a munkahelyen én is érzem: nem normális dolog 4:45-kor felkelni azért, hogy az ember 6-ra kozmetikushoz menjen. De ha egyszer csak akkor volt ideje! Tehát, ha nem akarom, hogy a trutymók beleégjenek a bőrömbe, amire 45 fokon azért van némi lehetőség, akkor muszáj elmenni.
Aztán persze volt fodrászlátogatás is, szép szalmásvörös a hajam, már ha ilyen árnyalat egyáltalán létezik. Fodrászoknak csak annyit mondok: 9cc. Vagy valami ilyesmi. De nekem teccik, és még a férfikollégám is megjegyezte, miután 75 percet késtem, hogy na mi van, fodrásznál voltam? Igazán vicces volt :-).
Aztán beleragasztottam a mini cd-t a gépbe, IT meg jól leszúrt, de remélem az otthoni gép felismeri a csudaszép mp3 lejátszómat. Remélem senkit nem ér meglepetésként, hogy a színe kék.
Már csak 25 perc és megyek haza. Jó lesz.

Újra

2008-05-31T20:47:00.002+02:00

Azt hittem, ennyi kihagyás után olvasóim elhagytak, de kiderült péntek este, hogy erről szó sincs, minimum két lelkes olvasóm a mai napig akad :-). Szerintem van egy harmadik is :-). Úgyhogy ezen információn felbuzdulva most ismét nekivágok a naplóírásnak.
Köszönöm nektek, hogy figyelmeztettek, tulajdonképpen szeretek írni :-).

Bölcsesség

2008-02-14T22:40:00.002+01:00

Nem szarunk oda, ahol eszünk. És főleg egy olyan ne szarjon sehova, akinek magának is van mit csiszolni a stílusán. Ez pedig eufémisztikus megfogalmazása annak, amit valójában gondolok: akinek világít a szájában a negró, az ne menjen újságírónak.

Ezer éve...

2008-02-14T16:08:00.002+01:00

Kedves Olvasóim! Ezúton is bocsi, hogy nem látogattam ide ilyan sokáig, de történt sok izgalom, meg sok jó is, de a tegnapi élményemet mindenképp meg kell ossszam veletek.
Tegnap este a televízióban, ahol dolgozom, fel volt állítva Valentin-nap okán egy hatalmas hinta. Nem hiszitek el, szív alakja volt és vörös művirágokkal volt borítva. Nem bírtam megállni, hogy ki ne próbáljam. És működött. Ja, és nem szakadt le alattam :-)). Kellett volna egy fénykép, de sajna nem volt gép a közelen. Így jártam....

Londonban

2008-01-21T11:02:00.000+01:00

Megérkeztünk, kipakoltunk, kajáltunk, dumáltunk ágyba dőltünk. Ma meg már megy a munka ezerrel :-). Vagyis mindjárt irány Liverpool. Azért érdekes lesz. Angolul interjúzni meg minden, mikor normálisan is csak 50 szót keringetek...
Mindegy, meglesz. Aztán kész. Jövünk vissza a szállodába, ami nem túl jó, de annyira nem is rossz. Be is fejezem, mert még meg kéne írni egy bigyót, amig még itten vagyok a szobában.

Nem dohányzom?

2008-01-14T17:51:00.000+01:00

Fura. Tudom, hogy ma csak hétfő van, de nem gyújtottam rá már több, mint 24 órája, és hát ez nem megszokott tőlem. Pedig hát az élet stresszes továbbra is, nem lettem terhes, nem diagnosztizáltak tüdőrákot, ezek lennének azok, amik miatt leszoknék. De valahogy nem kívánom. Ez furcsa.
Holnap bizonyára kell majd vennem egy dobozzal, mert érezni fogom a stresszt, elég behatóan, szerdán meg még inkább, de akkor jogos is lesz :-).

Imádom a mai napot

2008-01-13T23:57:00.000+01:00

Sms-ek hadát és hívások tömkelegét fogadtam ma, imádom amikor fontos vagyok :-) Jó érzés :-).

Cím nélkül

2008-01-04T22:51:00.000+01:00

Akartam évértékelő posztot írni, de asszem majd jövőre. Most csak megköszönöm azoknak, akik mellettem voltam, akkor, amikor kellett. Az elmúlt évben pedig több ilyen helyzet is volt. Sokkal több, mint eddig bármikor.

Ünnepek

2007-12-26T13:53:00.000+01:00

Remekül telnek. Kisült a bejgli, mind a 6 rúd, és csodák csodája, csak a nagymamám mondta, hogy szerinte sótlan, és a nagybátyám apukája, hogy kicsit durvára van darálva a mák. Mindenki más el volt ájulva tőle. És szerintem is jó lett.
Szóval a 24-e békésen telt, leszámítva, hogy kettőből két szülőm hulla betegen ült nálam, alig bírtak enni a rengeteg kajából, amit főztem. Tele van a hűtőm maradékokkal, az erkélyem meg még a 20 kiló nagyi féle kocsonyával...
25-én megvolt a szokásos családi megaparti, épp annyi üvöltözéssel, amennyi még belefért. Ma meg alkotmánytant tanulok, és közben azon jár az agyam, hogy hogyan leszek kész a 28-ai partira az ajándékokkal, a cikkekel, és hogyan készülök fel a 28ai interjúra. nyilván minden meg fog oldódni :-).

Karácsony előtt egy nappal ...

2007-12-23T12:41:00.000+01:00

... olyan vagyok, mint egy félholt zombi, de remekül érzem magam, mindjárt begyúrom a bejglit, előkészítem a holnapi ebédet, este lehet, hogy behozom a karácsonyfámat az erkélyről és előveszem a díszeket, közben közben legyártom végre a csomagolópapírt, aztán lehet, hogy elfutok forraltborozni, de még nem tuti.
Épp most érkezett egy rakat kaja, jaaaaaaaaaaaaaaaaj, azt se tudom hol áll a fejem. De jó lesz, érzem :-).

Nyugika

2007-12-17T16:53:00.000+01:00

Emlékszem, van a Csillagok háborújában egy olyan rész, amikor Obi van azt mondja valami ellenségnek a jedi erejével, hogy "hazamész és átgondolod az életed". Így hárítja el a támadást.
No, hát én itthon vagyok, és nemhogy átgondoltam az életem, de már vagy hússzor megtettem, ideges vagyok a sztrájk, a vizsga, és mindenféle személyek és meg nem írt sms-ek miatt. Nem európai integrációról gondolkodom (mily remek téma), hanem életemben a "véletlenek" (amikben nem hiszek) összjátékáról, az agyam pörög, és nem bírom leállítani magam, már mondogatom szinte hangosan, hogy türelem, ettől a másik (mert skizo vagyok) felem azt mondja, hogy tudod mikor vagyok türelmes, nekem is egy életem van, már nem vagyok fiatal, közelebb vagyok a harminchoz mint a húszhoz.
Közben meg valami hátul azt mondja, nyugi. Haladj szép sorjában. Ma ezen leszel túl, holnap azon, és hamarosan eléred, amit szeretnél. De nem azért mert jár, hanem azért mert megdolgoztál érte. Legyőzted saját magad.

Crazy day

2007-12-12T13:50:00.000+01:00

Tegnap elfelejtettem, hogy elcseréltük a műszakokat, és bejöttem hajnalban. Aztán elmentem, hogy akkor vásárolok és vásároltam is, csomó szupi dolgot, valamint összefutottam életem táskájával, a kettes villamoson azzal szórakoztatott a vezető, hogy sportosabbak lettek a verebek, és hogy jobbra látható a budai vár, de hát régóta vár már, mindegy neki. Na ezután vettem a csomó szupi dolgot, és nagyon beindultam, hogy végre megint kreatívkodjak, mert az jó, éjszakába nyúlóan, mert úgy meg az igazi, és imádnám tudom, de úgyse fogok ilyesmit tenni, majd csak karácsony előtt fél nappal. Mert rohanni jó, pláne a szeretet ünnepén. Rohanva szeretni, asszem ez a legjobb.
Gyöngyöt akarok fűzni, meg pecsvörkölni, meg festegetni dobozokat és gyertyákat, de mondjuk nem 24én kéne k iraknom az adventi koszorút, legalább. Úgy látszik erre mindenkinek van ideje csak nekem nincs, én csinálom valszeg rosszul.
de hát még a karipartit is el kellett halasztanom a rühes vizsga miatt, hát milyen világ már ez, jézusom.

Mikulás

2007-12-08T17:39:00.000+01:00

Nem mondom meg mit nem ünneplünk mikuláskor, két év múlva lesz a nemjubilálás. De mivel mások tartják a mikulást, köztük szüleim is, akiknek nem kéne, mindegy, csomó csokit juttatak a lakásomba...kövér maradok, nincs más lehetőség.A tegnapi kori tök jó volt, száguldottam mint állat, megismételjük feltétlenül.
És megnyugtató, hogy vannak a világon még nagyon nagyon jófej és szeretnivaló emberek.

Agyam eldobom

2007-12-02T23:12:00.000+01:00

Nem szeretem a német nyelvet. Az érdekes színházi előadásokat viszont igen. Úgyhogy megnéztem a Pollesch-darabot. Nem tudom máshogy fogalmazni: ez posztmodernül volt abszurd. Vagyis képzelj el egy Godot-ra várva jellegű szöveget csak olyan szavak vannak benne, hogy népjólét, autenticitás, technológia, integrációs forma. És a címe: Mikor mehetek be végre egy szupermarketbe és vehetek meg pusztán jó megjelenésemmel mindent, amire szükségem van. Fél nyolckor kezdődött, negyed 10-kor ért véget. Én közben agyhúgykövet kaptam.

Letaglózva

2007-11-28T22:06:00.000+01:00

Ezek azok a dolgok, amiket sosem fogok megérteni. Hogy miért egy olyan ember hal meg, akire itt még nagyon nagy szükség van. Ezt ki intézi így? És főleg miért? Van oka? Vagy "csak" véletlen? Így kellett lennie? Hol van az megírva, hogy kinek adatik hosszú, boldog élet, és kinek rövid? És miért karácsony előtt? Miért vele történik? Egyszerűen nem hiszem el. Pedig én nem is vagyok benne. Kicsit se. Csak tudom.

Olvasnom kellett

2007-11-26T18:08:00.000+01:00

Tegnap éjjel baromira egy elmaradást kellett volna pótolni, mert már nemhogy a körmöre égett, hanem le is égett a körmöm már miatta. Mégsem írtam. Olvasni támadt kedvem. Kosztolányit. Azt, hogy akarsz e játszani. Meg Szakács Esztert, de nem találtam, a Másik hely, másik időt, csak az Álombeszédet. Aztán eszembe jutott, hogy olvashatnék Porhót is, de már nem volt kedvem kimászni az ágyból.
Muszáj volt olvasni. Verseket. Olyan rég volt már, amikor ARJ-vel jártam suliba, meg Radnóti összessel.
Szóval kellettek a lelkemnek a versek...

Eredményes napok

2007-11-21T17:42:00.000+01:00

Tegnap is remek nap volt, félig behoztam a lemaradásokat a megírandó anyagokkal, összeszedtem a színházjegyeimet a jövő hétre, lótottam-futottam, ma pedig megnöveltem fogyatkozóban lévő büdzsémet. Viszont lebeg egy Demoklész kard a fejem fölött, nem tudom mikor fogom elhárítani, különösen hogy holnap reggel a T-Mobil ügyfélszolgálatán kezdek, és ha valaki azt hallja a hírekben, hogy fiatal nő kinyírta a belvárosi ügyfélszolgálat alkalmazottját, akkor az én voltam, mert megint olyat tettek, amit egy ekkora szolgáltató nem tehet meg a platinaügyfelével. De senkivel sem. Kíváncsi vagyok, mivel akarnak majd kiengesztelni. Mert ez a minimum. Anyjuk kínyját.

Szabó Magda

2007-11-19T22:27:00.000+01:00

Nem olvastam az összes regényét, sőt. Az ifjúsági könyvein kívül alig párat. Viszont ebből írtam a szakdolgozatomat. És nagyon szerettem.
A Születésnapot és az Álarcosbált mindenkivel elolvastatnám. Az Álarcosbált inkább.
Szerettem, ahogy sosem volt nagyképű. Mindig méltóságteljesen nyilatkozott, mindig tartotta magát, még az olyanok se borították ki, mint Lakat T.
Most érte gyújtottam meg a mécsest.

A mai nap mottója

2007-11-14T16:58:00.000+01:00

I want my love, my joy, my laugh, my smile, my needs
Not in the star signs
Or the palm that she reads
I want my sun-drenched, wind-swept Ingrid Bergman kiss
Not in the next life
I'll have it in this
I'll have it in this

Állatkert

2007-11-13T12:12:00.000+01:00

Ülök az irodában, békésen elmerülve gondolataimban, hallgatom a bell bottomed tear-t, csörög a telefon, kedves olvasó az. Kérdezi, hol találja meg a Coelho sorozatot a neten, mert az neki úgy tetszik, annyira szereti. Elmagyarázom neki, szépen kedvesen, írja be az oldalon lévő keresőbe, és meglesz ám mind. Mire ő: és c-vel vagy k-val írják?
Vazzzeeeeeeeeeee.

Sok minden

2007-11-10T16:46:00.000+01:00

Mostanában csupa pozitív hatás ér. Tegnap például erősen küzdöttem, hogy merev szingli legyek, aki savanyúan végzi a munkáját, vagy dolgozzak is, és érezzem jól is magam. Mivel felhívtam Borsót az első dokumentumfilm után, a második verzió lépett életbe. Csatlakoztam az iszogatós csapathoz, én is iszogattam, majd annak ellenére, hogy a józan ész azt diktálta volna, hogy hazamenjek, buliba rángattak. Nagyon mondjuk nem kellett. Fergetesen éreztem magam. És ilyenkor mindig belém hasít, hogy mire mennék nélkülük. A barátaim nélkül, akik a legnagyobb baromságaim közepette is mindig a legeslegjobbat akarják nekem. Még ha üvöltenek akkor is. Őket senki nem veheti el tőlem.
***
A buli következtében elaludtam, de nagyon durván, így csak a filmre mentem el. Amit viszont kár lett volna kihagyni. Azt hiszem, a dokumentumfilmek, szóljanak bármiről, képes riportok. Szeletek a világból, amit nem ismerünk. Emiatt nagyon közel áll ez a műfaj az újságíráshoz. Így a lelkemhez is. És rájöttem, túl kevés ilyen filmet nézek. Sőt, eddig egyáltalán nem néztem ilyesmit.
***
Nem hívtak a cégtől. De nem bánom. Már nem. Pont a ma délelőtt mutatta meg, hogy bármilyen is a munkahelyem, az újságírás az, ami az enyém. Mert ki mondaná el az embereknek, hogy milyen sokszínű a világuk, ha nem mi. Ez lehet, hogy nyálas. De én ilyen naivan és nyálasan gondolom.

Remek este

2007-11-07T12:59:00.000+01:00

Tegnap három órával többet voltam bent, mint a műszakom kívánta volna, de írnom kellett, és bent biztosabban írok, mint otthon. Mert ott alszom. Ennek örömére fél 8ra kerültem haza, de akkor már bevásároltam meg ilyesmi.
Majd nekiálltam szépen kenyeret sütni, mert már nagyon vágytam rá, és egyébként a kiflikkel már ölni lehetett, de ez a projekt három és fél óráig tart....Közben mosogattam, meg bedobtam egy adag ruhát is, szóval jól elvoltam a kis háztartásommal, főzni viszont már nem volt energiám, így hamletet ettem padilizsánkrémmel. Mézes-mustáros csirke helyett...Így jártam...Közben Gilmore Görlöztem, meg beszélgettem, jól elvoltam :-).
Mivel anyának is akartam sütni, meg kellett várnom az első kenyér elkészültét, meg hogy kihűljön a gép, stb stb, ennek örömére fél kettőkor kerültem ágyba, de nem bántam egy kicsit se. Bevettem szépen a homeopátiás nyugibogyót és nyugóvóra tértem. 6 órát aludtam, de olyan kipihenten, bár kómásan ébredtem, és most is tök pihent és jókedvű vagyok. Meg kicsit éhes, miért nem hozzák már a kajámat????

Are you interested in this topic? :-)

2007-11-03T20:30:00.000+01:00

You Are a Passionate Kisser

You are the most likely type to kiss a sexy stranger

Your kissing style is unpredictable and free spirited

You could kiss anyone at a drop of a hat

It's all about where your passion leads you

What's Your Kissing Style?

Your Kissing Technique Is: Perfect

Your kissing technique is amazing - and you know it.
You have the confidence to make the first move.
And you always seem to know what kissing style is going to work best.

Sometimes you're passionate, sometimes you're a tease. And you're always amazing!

Are You a Good Kisser?

Egyszerűen nem bírtam kihagyni ezeket. Minden kérdésre őszintén válaszoltam :-))))).

Katarktikus ordítozós

2007-11-03T19:59:00.000+01:00

Ma volt a napja, hogy apukámmal megosztottam a munkahely-dilemmámat. Ez úgy esett, hogy családi ebéd előtt, elkezdtem neki a mondandómat, érvek ellenérvek a régi és az új mellett illetve ellen, értelmes felnőtt módjára próbáltam megosztani velem minden aggályomat, és szerettem volna, ha velem együtt gondolkodik, nem pedig megmondja a tutit.
Pedig ez lett.
Erre én kiborultam, bőgtem, majd közöltem vele, hogy neki az a baja igazából, hogy nem hordozhatja körbe az újságot lobogtatva, hogy héééé figyu emberek, ezt az én lányom írta. Na, erre megfagyott a levegő, közölte, ez övön aluli volt, és fejezzük be a beszélgetést, én meg mondtam, hogy örömmel, eddig se mentünk vele semmire.
Annyira kikívánkozott már ez belőlem. Nagyon, nagyon.
No, újabb kör vita, újabb bőgés, majd anyu is beszállt, és megmondta apunak, jó volna, ha nem ordítaná le a hajamat, hanem normális stílusban közölné a véleményét, stb. Itt indult el valami kommunikációszerű. Végre meghallgatott. Végre megértette, hogy nekem a szakmai profizmus a cél, hogy nem adok ki szart a kezemből, ha nem muszáj, mert képes vagyok kurva jó munkát is végezni. És hogy kreatívat szeretnék.
És akkor megértette végre. Megölelt, és azt mondta, nekem az a fontos, hogy szeresd, amit csinálsz, bármi is legyen az. Ez a vita meg olyan katarktikus volt, mint a görög drámák.
Igen, de azok végén mindig meghal valaki - tettem hozzá.

12 óra

2007-11-01T22:13:00.000+01:00

Nem szeretem a halottak napját. Kicsit intézményesítettnek érzem.
Dolgoztam ma, 12 órát. Mármint szerkesztettem. Közben kitakarítottam, ágyat húztam, mosogattam. Végre tisztaság van. És örülök, hogy nem a koszos lakásban gyújtottam meg a mécsest. Mert azért nekem is van kire emlékeznem, még ha nem is ma megyek a temetőbe.

A jót könnyű megszokni

2007-10-31T22:52:00.000+01:00

Azt hiszem, a 6-os villamoson, de lehet, hogy a Tűzoltó utcában jött az agyamba a gondolat, hogy milyen jót beszélgetek én itt éjjelente, felvidít, szórakoztat, elgondolkodtat, meghat. De hogy minden este beszélgetek. És hogy milyen természetes ez, hogy beszélgetek. Mintha járna nekem. Mintha nem lehetne más dolga, neki. Mintha nem lehetne fáradt. Mintha nem lehetne nyűgös, morcos. Mintha nem állhatna fent az a helyzet, ne adjisten, hogy nincsen kedve velem beszélgetni. És még a számtalan egyéb ok. Ami miatt nincs itt, és ma este nem beszélget velem.

Jön még úthenger

2007-10-30T16:44:00.000+01:00

Ha a vasárnap éjjel nem lett volna elég, most újabb fordulók következnek. Jött levél, menni kell. Nincs mese. De még előtte szedhetem össze a papírokat, ami újabb élmény lesz. És nyilván jönnek még napok, amikor EZZEL kell majd foglalkoznom, és ezek a napok mindig arra fognak emlékeztetni, hogy micsoda balfasz voltam, és hogy így jár az, aki nem hallgat az okosabbra.
Nemcsak ma fog emlékeztetni, hanem jövőre is, meg azután is, és talán 5 vagy 10 év múlva is. Szóval, ha van még valaki ezen a világon, aki azt gondolja, hogy nem "bűnhődök" eleggé, akkor, szólok, hogy de igen.
Ja, és persze egyedül kell csinálni. Mert bár mindenki mellettem áll, egyedül megyek mindenhova. De mivel a szart egyedül csináltam, egyedül is kell rendbeszedni. No meg az én életem, ki más szedje rendbe, ha nem én.

Dilemma

2007-10-29T21:18:00.000+01:00

Kettő van. Az egyik: minek tartom magam inkább, újságírónak vagy valami másnak. Ha firkásznak, akkor akkor örülnöm kéne annak, ami most van. Ha valami másnak, amiről nem tudom, hogy micsoda, akkor még csak módjával örülök, mert majd hétfőn megmondják, hogy örülhetek-e. De addig ki kell találnom, hogy mi vagyok. 6 napom van olyasmire, amire az eddigi 25 év is kevés volt. És lehet, hogy a következő 25 is az lesz. Nem tudom, mit tegyek. Kicsit se. Persze még nem vagyok döntési helyzetben.
A másik, hogy hogyan van az, hogy tegnap azt magyaráztam Kásának és Druszának hogy valószínűleg képtelen lennék együttélni bárkivel is, mert ne mászkáljon az életemen keresztül valaki, meg hogy biztosan velem nem is lehet együttélni, ma meg itten ülök, dolgoznom kéne, de nem bírok, mert az első kérdést nem tudom megválaszolni, és mert isteni lenne, ha valakivel meg tudnám beszélni, aki itt van. De nincs itt senki, csak a pohár teám, a cigi a táskámban, és a mobiltelefon mellettem, amin már mindenkivel lebeszéltem mindent, amit lehetett. Nem fog csörögni.
Nem fog keresni senki ma már, hogy megkédezze, mi történt délután.

Amibe nem halsz bele...

2007-10-28T23:36:00.000+01:00

Ebbe nem halok bele. Sőt, bizonyára túlélem. De most félek és sírok. Azt hiszem, saját magam megnyugtatására csak megveszem azt a gázsprayt és rapealarmot.

Hogy mik vannak...

2007-10-27T21:34:00.000+02:00

Az elmúlt pár nap igen eseménydús volt, és nemcsak a fizikai vagy materiális értelemben. Próbálom összeszedni, hogy mi mindenre gondolok.
Először is, kb egy-másfél hete feltűnt valaki a régmúltból, nagyon csodálkoztam, de alapvetően pozitív hatással volt rám, elgondolkodtam azon, hogy mi minden lett volna más, ha úgy egy éve az illető nem tűnik el, mint szürke szamár...de bizonyára volt oka (neki konkrétan volt, azt tudom, most már). Azon hogy mi lett volna ha, nem agyalok sokat, csak átfut az agyamon.
Más. Említettem volt, hogy jelenlegi munkahelyemen milyen előremutató változások vannak, persze nyugtával a napot, de akkor is. Erre ma, épp ügyintézés közben, csörög a telefonom, jónapot kívánok, mikor érne rá hozzánk bejönni állásinterjúra...mire felocsúdtam, már meg is beszéltem egy időpontot. Majd persze végigpörgettem az egészet az agyamon, minden lehetséges variációt, jót is, rosszat is.
A harmadik dolog pedig, ami ki tudja minek köszönhető, talán a szerencsebambuszok a megfelelő helyeken, tegnap este kinyúlt a képernyőből két kéz, és megölelt. Jól esett.
Mintha kinyílna a világ...

Debrecenbe kéne menni...

2007-10-26T09:37:00.000+02:00

9 óra helyett jó, ha 10-kor el tudunk indulni megnézni a Leonardo-kiállítást. Meg kell, hogy mondjam, ez nemcsak a mi lustaságunknak köszönhető, mert mindketten hajlamosak vagyunk elaludni, elkésni, és nemcsak a péntek reggeli forgalomnak, hanem természetesen annak 2-300 embernek, aki forradalmasdit játszik péntek reggel. Imádom őket.
Adalék információ: 50 millió forintjába került a fővárosnak a 22-i és 23-ai esti program. Nem tudom, ebben benne van e a felújítás költsége is.

Egy eredményes nap...

2007-10-24T22:17:00.000+02:00

...úgy kezdődik, hogy az ember lányának annyira fáj a hasa, hogy alig bír kimászni az ágyból. Emiatt elkésik munkahelyéről. De ezek tulajdonképpen elhanyagolható részletek, nem is ragozom tovább.
A lényeg: sikerült megállapodni a főnökkel. Több munka, több pénzért. De végre értelmes dolgot (is) csinálok majd. Írok, első körben. Juhéééé. Ez volt a nap fő történése.
Közben: üvöltöttem T-mobillal, kedvesen társalogtam a bankommal, elmentem a tévébe, hazajöttem. És mindjárt befekszem az ágyamba, mivel nincs senki az éterben, akivel kommunikáljak. Így Simone kap még egy esélyt...

Féltenek

2007-10-23T22:39:00.000+02:00

"Forradalmi időkben", de nem forradalmiakban is, idegbajt kapok, ha nem lehetek ott, ahol a dolgok történnek. Jelen esetben, tegnap például idegbajt kaptam attól, hogy a gép előtt ülve informálódtam, mikor seggfejek randalíroztak az utcán. Hallgattam és olvastam a különböző sajtótermékeket, néha jött egy-egy telefon, stb.
Ma nem történt sok minden, de felmenőim már attól kiborultak, hogy hazafelé menet két percre megálltam az alkotmány utcában megfigyelni az eseményeket, és még egy telót is megeresztettem. Leüvöltötték a hajamat, mondván, minek megyek én oda, ez csak pár ember. No, hát azért megyek oda, mert nem értek egyet az efféle magatartással, és az egyetlen fegyverem az, hogy elmondom az olvasóinknak (akár vannak, akár nincsenek), hogy én mit láttam. Mert arról biztosan tudom, hogy úgy volt. Nem úgy, mint a tegnapi állítólagos lőtt sérültről, akiről mára kiderült, nyílt sípcsonttörése volt, amit nem gumilövedék okozott. Merthogy akadtak, akik ezt állították.
Szóval ezért akarok ilyenkor utcán lenni, nem azért, hogy könnygázt szívjak, mert tapasztalatból tudom, hogy az rossz, nem azért, hogy megdobáljanak a tüntetők üveggel, stb stb stb. Ja, és még egy nem elhanyagolható ok: az én munkám a tájékoztatásról szól. A munkámat szeretném végezni. Ennyi.

Türelem

2007-10-20T19:59:00.000+02:00

A türelemről akartam írni, de olyan nagyon elegem van azokból, akik azt mondják nekem,várjak türelemmel, hogy inkább nem írok erről a témáról. Majd ha nekik kell egyszer nagyon valami, én is ezt fogom mondani: türelem, majd összejön.

A fejmosás

2007-10-17T10:27:00.000+02:00

Tegnap az Andrássyn sétálva felhívtam apucit, hogy elmeséljem neki, a munkahelyemen csak zsarolással lehet pénzhez jutni. Erre ő elkezdte osztani az észt, miszerint mindenhol rögös az út. (Ő ezt már csak tudja, hiszen kb 20 éve ugyanazon a helyen dolgozik.)
Ez volt az alaptéma. És bár a hétvégére várt fejmosás elmaradt, tegnap viszont jóapámból kibújt a szög, és két heves mondat között a következőket találta mondani: szokjak hozzá, hogy az életben csak az anyám, és az ő (anyu) szülei nem követelnek tőlem semmit, még neki (apukámnak) is vannak elvárásai irányomban. (Értsd: az anyám és felmenői a seggem alá tolnak mindent, nekem nem kell küzdenem semmiért sem, és ezért állt elő a helyzet, amiben vagyok.)
Erre elszakadt a cérnám kicsit, és mondtam neki, hogy talán ezt a beszélgetést nem kéne folytatni. Aztán ma reggel az jutott eszembe, hogy ha ő ezt így látja tényleg, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ki vette el feleségül anno anyut, no meg azon is, hogyha ő kicsit máshogy rendezi az életét, akkor esélyesebb, hogy együttmaradnak, így most nem okolhatná az összes jellemhibámért és minden más hibámért (mert nyilván erényeim nincsenek, de ha lennének sem anyunak vagy az ő nevelésének lenne köszönhető) anyut és a nagyszüleimet.
A követelményekről pedig csak annyit, hogyha kicsit figyelt volna, hogy mit pofázok fél éve a munkahelyemről (tudniillik hogy nincsenek elvárások stb.) akkor, észlelné, hogy nem az elvárásokkal van a bajom...És hogy nem is olyan régen egy olyan lapnál is helyt álltam viszonylag hosszú ideig, ahol az első anyagom megszületéséért vért kellett pisilnem.
És milyen büszke voltál rám Drága Apám, amikor a cikkeimet, mint véres kardot hordoztad körbe, és nyilván persze ez a te érdemed volt, ki másé, mert te támasztottad felém azt az elvárást, hogy ott márpedig helyt kell állni. Nekem közöm sincs hozzá.
Lényeg, ami a lényeg, köszönöm, hogy ebben a helyzetben is olyan nagyon számíthatok rád. És köszönöm minden eddigi segítséged. Innentől mindent megoldok egyedül.

Ha a gyomrodban érzed...

2007-10-16T09:00:00.000+02:00

Kriszti: képzeld el azt a munkát, amit szeretnél, de ne konkrétumokat, ne konkrét céget vagy akármi, csak úgy nagyjából, képzeld el, hogy örömmel mész be, hogy elégedett vagy hogy eleget keresel, azt bármire el tudod küldeni, hogy imádod a munkád, hogy jó a főnök meg a munkatársak, meg minden, amit csak szeretnél. Aztán ha érzed a gyomrodban, hogy jó, na akkor már királyság. Mert az agyad nem tud különbséget tenni valóság és nem valóság között, csak érzések között, és ha azt érzed, hogy neked ez milyen jó, akkor ez hamar meg is valósul, realizálódik. Szerintem ez így működik, az én életem legalábbis így működik, ezt figyeltem meg, szembejönnek a lehetőségek és most már fel fogod tudni ismerni őket, mert a gyomrod jelezni fog valahogy így.
Dorka: ez túl egyszerűnek tűnik :-)

Ezt a beszélgetést már nagyon rég folytattam le msn-en, de elmentettem, mert már akkor is fontosnak éreztem. Ma reggel kaptam egy választ, és mintha éreztem volna valamit a gyomromban. Nem tudom, hogy ez az az érzés e. De valami volt.

Nehéz a háziasszonyok élete

2007-10-15T22:28:00.000+02:00

Egész nap rendezkedtem, pakolásztam, ügyet intéztem, és most olyan a lakás, mintha robbantottak volna, pedig rend volt esküszöm, mikor dél körül elmentem itthonról. Igen, de azóta persze mosni kellett, mert mikor máskor, meg főzni kellett, hogy egyek is valamit, sütöttem végre kenyeret a 2 évvel ezelőtt kapott kenyérsütőgépemmel, nagyon kis helyre lett, nem tudom, milyen az íze.
Csak az a kurva levél ne jött volna. Mindegy. Majd elmúlik.

Pezsgőbe fojtva

2007-10-12T20:35:00.000+02:00

Az eper, Richard Gere és a kilátás kicsit hiányzik, de pezsgőt iszogatok munkaidőben. Úgy döntöttem, miután istenkirály informatikusunk (alliterálok) által kreált program hibáit korrigálom munka címén, értsd x órában javítom a fent-fent idézőjeleket, megérdemlek egy kis maradék pezsgőt. Ugyan vizespohárból, de nagyon kecses ez a kis pohár.
Ha elfogyott, valszeg a maradék bort is megiszom, mert az értelmiség előtt két út áll, és mivel én nem hagyom el a járt utat, maradok az alkoholizmusnál. Mert az jó.
Azt hiszem a mai napomat még egy kis internetes jóslással fejelhetném meg. Remek ez az este. 46 perc múlva viszont felugrok a gép mellől és végre elkezdek Simone de Beavoir-t olvasni. Mert az is jó.

Hü Jenő vagyok

2007-10-12T14:22:00.000+02:00

Beussal kedden este a feng shui rejtelmeiről is beszélgettünk, mikor is megállapítottuk, hogy az íróasztalom (amin a gép is van) a szerelem, család sarokban van, a konyhám pedig a karrier négyzetben. Másnap fogtam magam, és délelőtt rendett tettem az íróasztalon, megöntöztem a szerencsebambuszt, és elhelyeztem a kis feng shui szobrot mellette, valamint a rózsakvarc karkötőt (tudvalevő ugyanis, hogy a rózsakvarc a női energiát erősíti).
A konyhámból kidobtam a rossz állapotban lévő gyümölcsöket, folyamatosan mosogatok, mert mosatlan ugye nem lehet a karrierem közelében, és ma vettem magamnak még egy bambuszt (a másikat anyutól kaptam), ezt a pultra helyeztem, és mivel szegény nem volt meglocsolva, mindjárt tápoldatos tisztított vízzel locsoltam meg, amiből a másik bambusz is kapott. Ha ezek után nem robog fehér lovon a herceg (gyalogherceg is jó lesz), és nem jönnek szembe jobbnál jobb állásajánlatok...akkor végleg kiderül, hogy nem vagyok normális.

Az első, igazi

2007-10-11T22:17:00.000+02:00

Ma végre elkészült igazán. Képpel, színesen, szagosan. Ahogy szerettem volna.
És hogy miért költöztem?
Azért mert az elmúlt fél évet szeretném lezárni. Végleg. Az egyetlen dolog, amiért van értelme emlékezni az az, hogy levonhatom a tanulságot: istentelenül naiv vagyok és makacs. És igen, Druszának igaza volt, amikor azt mondta, ennyire nem kell akarni egy pasit, ahogy én próbálom őt megtartani. Mert ennél még az egyedüllét is százszor jobb. Sőt. Igen, mindenkinek igaza lett. Hittem abban, hogy az emberek képesek változni, de csak ha ők maguk akarják. Ő nem akart.
Meg akartam menteni magától, mert én egy ilyen rohadt terézanyatípus vagyok. Szólok mindenkinek, hogy nem éri meg annak lenni. Úgyis minden lerakott kő a pokolba vezet.

2007-10-08T22:37:00.000+02:00

Sommásnak kéne lennem, de most nem megy. Később elmesélem majd, miért költöztem.